|
|
A tervezett kutatás szakmai és tudományos tartalma:Gyermekkori neuropszichiátriai kórképek (Hiperkinetikus zavar, Tourette szindróma, kényszerbetegség) kognitív és neuropszichológiai vizsgálata
Intézmény: Alapítvány a Lelki Sérült Gyermekért és Vadaskert Klinika Résztvevők: Gádoros Júlia, Pászthy Bea, Tárnok Zsanett
A kutatás célja. Kutatásunkban gyermekkori neuropszichiátriai kórképeket és azok felnőttkori megjelenését vizsgáljuk korrelációs és utánkövetéses vizsgálatokkal. A gyermekkori hiperkinetikus zavar, a Tourette szindróma és a kényszerbetegség közös vizsgálatának az alapja a feltételezett közös etiológiai háttér, a frontális kéreg és a bazális ganglionok elváltozásai (Hallet,1993; Modell,1989; Sanit-cyr,1995; Lampreave,1996; Shephard, 1999; Peterson, 2001) A Hiperkinetikus zavar-ADHD. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint Hiperkinetikus zavarként ismert kórkép a DSM-IV-ben Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder néven (ADHD) leírt, az iskolás korú gyermekpopuláció 1–5%-át érintő tünetcsoport, mely utánkövetéses vizsgálatok szerint a későbbi pszichiátriai morbiditás szempontjából egyik legjelentősebb gyermekkori rizikótényezőnek mondható. A diagnózis legfontosabb támpontjai a figyelemhiány és a motoros nyugtalanság, illetve impulzivitás (APA, 1994). A zavar okával összekapcsolt „újdonságkeresés” a dopamin D4 (DRD4) receptor génjének egy ismert polimorfizmusa (7 repeat allel) a figyelemzavar szindrómában valamint Tourette betegségben és bizonyos szenvedélybetegségekben is gyakori (Plomin, 1998). Tic és Tourette betegség. Gyermekkorban, elsősorban fiúknál az iskolakezdés körül gyakori és átmeneti jelenség a tic-szerű mozgászavar, mely feltehetően a dopaminerg neurotranszmisszió fejlődési sajátosságával kapcsolatos. A Tourette-szindróma oka szintén ismeretlen, hátterében az ADHD esetében már említett DRD4-es dopamin-receptor gén húzódhat meg, illetve a dopamin-transzportért felelős DAT gén (Plomin, 1998) A kényszerbetegség (OCD). A kényszerbetegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt előforduló krónikus, többnyire hullámzó lefolyást mutató neuropszichiátriai kórkép. Felnőtteknél 2-2,4%-os előfordulási gyakoriságot találnak, gyermekek epidemiológiai vizsgálatai 0.5 százalék körüli prevalenciát valószínűsítenek. A gyermekpszichiátriai betegpopulációban 4-5% -ra tehető az előfordulás aránya. Gyermekkorban gyakran találkozunk a tic és a Tourette betegség, az ADHD (DYKENS, 1990) valamint a kényszerbetegség együttes előfordulásával. Neuropszichológiai kutatások arra mutattak rá, hogy mind az ADHD, mind a Tourette szindróma és a kényszerbetegség tünetei kapcsolatban vannak a prefrontális agykérget érintő feldolgozó rendszerrel (agykéreg-striátum-thalamus-agykéreg) ami a normális végrehajtó funkciókért felelős (Sheppard, 1999). Olyan általánosan gátló, az egyén válaszát késleltető kontroll funkciók károsodásáról van szó, amik lehetővé teszik az embernek, hogy a figyelmét fenntartsa, kategorizáljon, stratégiákat állítson fel, különböző transzformációkat végezzen és váltson (Denckla,1996). A pályarendszer indirekt, gátló részét tekintik az agy “fékező” mechanizmusának, ennek zavara vezetne a fenti kórformákhoz. Azokat a faktorokat, amelyek meghatározzák hogy a fentiek közül melyik betegség mikor lép fel, még nem ismerjük, de irodalmi adatok arra mutatnak, hogy a dopaminerg illetve a serotoninerg rendszerek egyensúlya játszik benne szerepet. Funkcionális képalkotó eljárásokkal, mint pl. Pozitron Emissziós Tomográfia (PET), funkcionális Mágneses Rezonancia (fMRI) vizsgálva pl. ADHD-ban a frontostriatális területek elváltozásokat mutatnak a metabolikus aktivitást illetően. Általánosságban ADHD-ban szenvedő lányok esetén gyakrabban találkozunk alacsonyabb agyi metabolizmussal. A lányok inkább kognitív és nyelvi nehézségekkel a pedig fiúk hiperaktivitással és viselkedési, adaptációs zavarokkal küzdenek (Brown, 1991).
Kutatásunk alapvető kérdései · Melyek azok a kognitív eltérések és tünetek, melyek közösen jellemzik a fenti zavarokat? · Hogyan változnak ezek a gyermekkori fejlődési rendellenességek a felnőttkorban? · A gyermekkorban manifesztálódó ADHD, TS és OCD kapcsolatba hozható-e a felnőttkorban megnyílvánuló, azonos neurális alapokon nyugvó neuropszichiátriai kórképekkel (pl. skizofrénia)? · Melyek azok a terapiás irányok, amelyek következtében jelentős tüneti csökkenés, illetve váltás jön létre? · Melyek azok a különbségek, melyek meghatározzák a nemek közötti differenciációt ezekben a kórképekben ?
Módszerek
A vizsgálatokat helyileg a Vadaskert Kórház és Szakambulancia betegein kívánjuk végezni. Nyelvi vizsgálatok : Pop-out tesztek; Stroop teszt; CA vizuo-spaciális tesztek (McDonald és mtsai, 1999); Target detekciós tesztek (Tabert és mtsai, 2000) Perceptuális tesztek: Reakcióidő mérés; Textúra detektálás rövid prezentációs idő mellett Konceptuális tesztek: Knowlton és Squire féle kategorizációs tesztek (Squire és Knowlton, 1995, 1996); Természetes ingerek spontán kategorizációja (Antal és mtsai, 2000); Wisconsin féle kártyaválogatási teszt; Probabilistic Classification Test. A módszerek feldolgozása csoportok közötti összehasonlítással illetve korrelációs vizsgálatokkal történik. Ilyen korrelációs vizsgálat lehet pl. a tünet erősségének, a károsodás mértékének korrelálása a neuropszichológiai tesztekkel és vizsgálatokkal, etc. Várható legfontosabb eredményünk a különböző megbetegedések közötti hasonlóság tisztázása és összekapcsolása a frontális kérget és a bazális ganglionokat érintő fejlődési rendellenességekkel. Ezen eredmények remélhetőleg segítenek jobban megérteni ezen neuropszichiátriai betegségek működését, segíthetnek a diagnózis pontosításában és a kezelésben. |
|
Webhelyünkkel kapcsolatos kérdéseit és észrevételeit várjuk a következő címen:
pogany@cogsci.bme.hu.
|